In memoriam

- dr. Schwillinger Ferenc -

Első szárnypróbálgatásaim meghatározó helyszínének, a harkányi ? majd Kitaibel Pál ? Általános Iskolának, Tanárainknak, Társainknak, minden Ismerősnek és Ismeretlennek, kiknek sorsa valaha vagy a jelenben összefonódott az Iskolával, ezúton mondok köszönetet és kívánok egyúttal minden jót, sikereket, egészséges, boldog és megelégedett életet.

Csillámok

1

Néha visszatérek.

Fel-feldobott kőként villanó, éles-homályos emlékek között tallózni keserédesen.

Múlt évtizedek tegnapja köröttem mintha ma lenne.

Iskolám.

Egyszer volt, izgalmas őszök, forró nyarak, egy táska, sportpálya, udvar, folyosó. Fedett termek s temetett tanáraim: Gyarmati, Kiss István s Baranyai, az igazgató.

És mint a Többiek, kikről nem tudok a közeli-távolból ritkán hallva hírt.

A sorsok, mint párhuzamosok, önnön világukba zárva futnak el.

Itt vagyok.

Itt vagyok ismét boldog-szomorún. Remegve várt pillanat öröme, s a múlt ifjúság fájdalma egyként szorít. Itthon vagyok megint.

2

Iskolámnak mindent nagyon köszönök, a sok sztorin ma is jókat röhögök.

Kovács Józsi Drávacsepely, IQ szintet hogyan emel?

Molnár Tünde, Trapp Jancsi, a Bírók s a Vanyur Anti.

Gigá, Dezső s a Gál Joci, István s a Hellényi Kati.

Loboda meg Szabadi, Rittlinger és Czár Laci.

Fodor Zsuzsi, Gazsi Mari, s ki tudja már ki mindenki.

Kovács Kálmán tanár bácsi gyűrűje, Kiss tanár úr pajeszhúzó fülese.

Gyarmati is odasózott énnekem, így utólag igaza volt, azt hiszem.

A kénes víz büdösében a reumás gyógyul szépen.

Harkányfürdő iskolája, öreg diák köszönt itt ma.

Tisztelettel, főhajtással, köszöntünk nagy felhajtással.

Mind az élők és a holtak, megjelentek s elmaradtak.

Régi társak bocsánat most ízibe, ha nevetek nem jut rögtön eszembe!

Belénk mart a tapasztalat vasfoga, évek futnak, de hiszen ez nem csoda.

Örülök, hogy itt lehettem köztetek s e szép napon ünnepelek Veletek.

Tisztelettel és szeretettel:

dr. Schwillinger Ferenc