In memoriam
- Katz Sándorné -
1960 szeptemberében, ötödik osztályos diákként kerültem a harkányi iskolába. Így azok között voltam, akik elsőként vehették birtokukba az új épületet, mely nekem egy kicsit az otthonom is lett. Hat évig laktunk ugyanis az iskolában levő szolgálati lakásban. Lányosztály voltunk. Osztályfőnökünk Markovics Jánosné Erzsi néni, aki a magyart is tanította, nagyon sok időt töltött közöttünk, sokat foglalkozott velünk. Megtanultuk, és előadtuk a Kőműves Kelement, nemcsak Harkányban, hanem néhány szomszédos faluban is. Emlékszem egy szép, napsütéses délután gyalog sétáltunk át Ipacsfára, hogy bemutassuk színdarabunkat. Hogy milyen sikerrel, azt már nem tudom.
Egy másik hasonló emlékem: legjobb tornász osztálytársam - Kossa Ilona - tornagyakorlatot mutatott be, én zongorán kísértem.
Aztán különböző ünnepségeken táncokat adtunk elő. Ezek már nem osztály, hanem iskolai szintű produkciók voltak. Táncoltunk párnatáncot, üveges táncot (nem emlékszem, hány üveg látta kárát), hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem.
Sokkal kisebb lelkesedéssel dolgoztunk nyáron az iskola gyakorlókertjében, de Erzsi néni kedvéért megtettük, sőt néhányan még a piacra is kivittük és eladtuk a terményeket, ezzel némi bevételhez juttatva a gyakorlati oktatást.
Osztályfőnökünk nagyon jó iskolai illetve osztálykirándulásokat szervezett. Így jutottunk el a négy év alatt Szegedre, Sopronba, Budapestre és Miskolcra. Akkoriban nagyobb jelentősége volt egy-egy ilyen kirándulásnak, mint manapság. Mindegyik óriási élményt jelentett. Természetesen vonattal utaztunk, és mindig egy ottani iskola tantermében vagy tornatermében volt a szállásunk.
Tornaterem ugyan nem volt, mégis, Markovics János tanár úr jóvoltából, a körülményekhez képest intenzív sportélet volt az iskolában. Legjobban a kézilabda-mérkőzésekre és az asztaliteniszmeccsekre emlékszem. A földszinti zsibongóban volt a pingpongasztal, s minden délután ott játszottunk.
Már akkor is volt zeneoktatás az iskolában. Siklósról jártak ki tanárok hetenként két délután, ők tanítottak bennünket.
Feltétlenül meg kell említenem a farsangi bálokat, ahol azt hiszem, nemcsak a diákok, de a tanárok is jól szórakoztak. Nagy izgalommal készültünk, készítettük a jelmezeket, s versenyeztünk, kit nem ismernek föl.
A fentiekből azt hiszem kiderül, hogy nagyon sok mindenre jutott idő a tanulás mellett. A legfontosabb dolgunk azonban ez utóbbi volt.
Én már akkor is tanár akartam lenni. Abban, hogy minden elképzelésem, tervem valóra vált, komoly szerepük volt itteni tanáraimnak. Sokat köszönhetek matematikatanáromnak, dr. Barla Szabó Sándornénak. Meg kell említenem Kresz József tanár urat, fizikatanáromat is. Érdekes, élvezetes, szemléletes magyarázatait nem lehet elfelejteni. Hasonlóan felejthetetlenek Kiss István tanár úr történelem-, Gyarmati Jenő tanár úr oroszórái.
Én csak szeretettel és hálával tudok emlékezni az itt töltött négy évre, s némi fájdalommal, hiszen édesapám, Baranyai József, aki akkor az iskola igazgatója volt, és tanáraim közül is már sokan nem élnek.
Nekem jó alapokat biztosított ez az iskola a további tanulmányaimhoz. A siklósi gimnáziumban érettségiztem, majd Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen szereztem diplomát: matematika-fizika szakos középiskolai tanár lettem. Azóta pedig Bonyhádon, a Közgazdasági Szakközépiskolában tanítom ezt a két tárgyat.
Az iskola jelenlegi tanárainak, diákjainak, valamennyi dolgozójának további sok sikert, eredményes munkát kívánok:
dr. Katz Sándorné Baranyai Éva